Néhanapján, egy-egy fárasztó munkanap után nem vágyik másra az emberfia, mint lehuppanni a kanapé elé, és valami „agykikapcsoló”, könnyed szórakozás után nézni.

Tapasztaltabb kollégák ilyenkor egyből indítanak egy Transformers, vagy egy tetszőleges Halálosabb iramban részt, vagy keresnek Netflix-en valami néznivalót.

Én, mint menthetetlen kocka, ilyenkor valamilyen „könnyedebb” játékot szoktam keresni, ami se nem túl „komoly”, se nem túl hosszú, és ami pár percig képes a képernyő elé szegezni.

Az utóbbi pár hónapban ezt a könnyed szórakozást a magyar Gamelab által fejlesztett „Worms hasonmás”, a Tank Maniacs jelentette, amiben különféle tankokkal lőhetjük egymást cafatokra változatos módon, hangulatos 2D-s pályákon.

Aztán jött 2020 egyik (számomra) nagy meglepetése, a Fall Guys, és én úgy érzem, egy időre megtaláltam a tökéletes, „csak egy fél órám van játszani” programot..

Na de ne is szaladjunk annyira előre, lássuk mit is tartogat számunkra a játék…

 A brit Mediatonic gondozásában készült programról már az első percben lerí, hogy nem egy „átlagos” versenyző.

Műfaját tekintve az utóbbi években roppant népszerű battle royale játékok közé tartozik, megspékelve platformer elemekkel.

A készítők jól láthatóan a „klasszikus” tv vetélkedős, akadálypályás műsorokból merítettek ihletet, nekem elsőre a „Lehetetlen küldetés” jutott az eszembe, ami témáját és megvalósítását tekintve hasonlít a játékhoz.

A játékmenet is híven tükrözi ezt a „szivatóműsoros” múltat. Minden egyes mérkőzést 60 játékossal indít a játék, akik mindannyian egy-egy „babszerű” figurát irányítanak.

A cél pedig nem más, mint a véletlenszerűen kiválasztott minijátékban sikeresen végigrohanni az akadályokkal teletűzdelt pályán, vagy különféle feladatokat közösen „abszolválni” a csapatjátékokban, így továbbjutva a következő fordulóba. Természetesen a lassú játékosok, a későn érkezők és azok, akik nem tudják „teljesíteni” a különféle kihívásokat, kiesnek, így körről körre egyre kevesebb versenyző áll a rajtrácshoz.

A végső megmérettetésben pedig a néhány szerencsés kiválasztott egy alaposan „leszűkített”, lekicsinyített pályán csapnak össze, hogy csak egy maradjon „talpon” a végén, aki megszerzi a koronát és a vele járó dicsőséget.

 A játékmenet rövid bemutatása után kicsit a látványra is kitérnék, ami valljuk be, elsőre nem éppen „hétköznapi”. Amikor legelőször találkozik szembe vele az emberfia, kicsit bugyutának, gyerekesnek tűnhet, de számomra éppen a harsány színeivel, az elnagyolt, idétlen mozgáskultúrát produkáló „babzsák figuráival” sikerült megidéznie egyfajta komolytalan hangvételű, „hétvégi vidámparkos” hangulatot.

Külsőségek terén tehát ismét visszaköszön a tv vetélkedős múlt, csak itt egy kicsit rajfilmes, kissé gyerekes, komolytalan, de minden egyes pixelében szerethető mázzal lett mindez nyakon öntve.

Úgy gondolom, hogy ez az önmaga paródiájára hajazó, önmagát egy percig sem komolyan vevő megközelítés csak jót tett magának a programnak, hiszen pont ez a sehol máshol nem látott „külcsín” emeli ki a többi BR játék szürke és egyhangú tengeréből. Ha másért nem is, emiatt biztosan emlékezni fogunk a játékra.

 A grafikus megvalósítás kitárgyalása után rátérnék magára az irányításra, ami egy „kardinális” kérdés az ilyen, vagy ehhez hasonló ügyességi, platformer programokban, hiszen senki sem szeret az akadályok kerülgetése közben még az irányítással is „szórakozni”.

Szerencsére maguknak a „babzsákoknak” a „terelgetése” nem lett túlbonyolítva:

A megszokott „W-A-S-D” mozgás mellett tudunk velük ugrani, vetődni, megkapaszkodni felületeken, vagy éppen megragadni dolgokat.

Az „áramvonalas” irányításnak hála pillanatok alatt bele tudunk „rázódni” magába a játékba, minden figyelmünket a pályára, és a pályán elszórt akadályok kikerülésére szentelhetjük.

Mondanom sem kell, azokból pedig lesz bőven..

A fejlesztők ugyanis pályadizájn és mechanikák terén is igencsak kitettek magukért.

Van itt forgótányérokkal, lengőkarokkal, lezúduló golyókkal megtűzdelt akadálypálya, a gyerekkorunkból jól ismert „mérleghintázás”, de persze a klasszikus gátugrás is helyt kapott, megspékelve annyival, hogy itt mozgó akadályokat kellünk átugrani menet közben. De említhetném azt a játékmódot is, amikor fejjel rohanunk a falnak, és nekünk kell eldönteni, hogy át tudunk-e „törni” rajta, vagy nem.

Az olyan elvetemült megoldásokról már ne is beszéljünk, mint amikor a lezúduló gyümölcsöket kell kikerülni, vagy előre lehelyezett kockákon, „csempéken” kellünk végigmenni úgy, hogy ha rossz helyre „lépünk”, vár minket a feneketlen mélység. A mozgó, forgó „gyűrűn” történő fennmaradás már csak hab a tortán ezek után.

Az ügyességi pályák mellett néhanapján, elvétve akad egy kis „agymunka” is, a „Perfect Match” játékmódban gyümölcsök „ikonjait” kell, hogy memorizáljuk, és a megfelelő „mintájú” mezőre lépnünk, különben…. Különben ismételten vár minket a főmenü és a töltőképernyő..

Természetesen nem minden pálya nyerheti el mindenki tetszését, a „légcsavaros” akadálypályán nem egyszer futottam bele abba, hogy beakadtam egy-egy propeller közé a karakteremmel. Mondanom sem kell, ezzel a húzással nem lopta be magát a szívembe a játék.

Az egyéni játék mellett természetesen nemegyszer csapatba verődve is helyt kellünk majd állni. A „jó öreg” labdajátékok, mint a foci (itt kicsit több labdával természetesen), a Rock 'n' Roll nevű „golyógörgetés a hegyről” minijáték mellett olyan elvetemült „agymenésekkel” is találkozni fogunk, mint a „tojás gyüjtögetés”, amikor a csapatunkkal minél több tojást kellünk begyűjteni és megvédeni a többiektől.

De helyt kapott itt még a megunhatatlan „fogócska” is „Tail Tag” néven, természetesen egy kicsit „megcsavarva”, az eredeti koncepciótól jóval eltérő formában.

A csapatjátékok alapvetően szórakoztatóak, feltéve, ha éppen nem klinikai agyhalottakkal vagy trollokkal hoz össze minket a balsors, ez esetben erősen veszítenek az élvezeti értékükből. A kiesés ebben az esetben majdnem hogy 100%-ig garantált, és csak a mindenhatóhoz vagy a fejlesztőkhöz imádkozhatunk, hogy legközelebb ne érjen minket ilyen sorscsapás.

Természetesen barátainkat is meginvitálhatjuk néhány körre, igaz a „meghívás” egy kicsit macerás, mivel nem magán a játékon belül történik az, hanem Steam-en, a játék indítása előtt kell összehozni a csapatot.

De sebaj, ez legyen a legnagyobb probléma. Így legalább van kit néznünk meccs közben, ha valami véletlen folytán előbb kiestünk volna, mint a többiek.

Mint minden multiplayer játék „rákfenéje”, a csalók itt is szép számmal előfordulnak, nem egy meccsemet tette tönkre egy-egy „teleportáló”, vagy éppen fénysebességgel mozgó „bajtárs”.

Amikor ezeket a sorokat írom, a fejlesztők már javában „hegesztik” a vadiúj anti-cheat rendszert, bízom benne, ez majd alaposan lecsökkenti a „rosszalkodó” delikvensek számát majd a közeljövőben.

Apropó trollok, bizonyos játékosok, akik előbb jutottak végig az adott pályán, előszeretettel szivatják halálra a célvonalban a „későn érkezőket”, remélem számukra is van egy bérelt hely a pokolban.

Tudom, ez nem ütközik semmilyen szabályba, de számomra akkor is egy visszás magatartás, arról meg ne is beszéljünk, hogy emiatt a viselkedés miatt nemegyszer „lecsúsztam” a továbbjutásról..

Jó, rendben, ne akadjunk fel mindenen, haladjunk tovább. A cikk vége felé érve még szerettem volna kitérni a játékban található mikrotranzakciós rendszerről.

A Fall Guys ebben is eltér (szerencsére) a hasonszőrű társaitól. Minden egyes meccs után, az adott helyezésünk függvényében játékon belüli pénznem, úgynevezett „Kudos” üti a markunkat, amiből különféle öltözékeket, skineket, vagy éppen hangulatjegyeket tudunk feloldani.

Mondanom sem kell, hogy a karakterünket szabadon testreszabhatjuk, vicces jelmezekbe, maskarákba öltöztethetjük őket kedvünk szerint. A győzelmek után kapott koronából pedig az igazán ritkaságnak számító „kosztümöket” tudjuk „bezsákolni”.

Öltözékekből pedig nincs hiány : a „földhözragadtabb” hot-dog, energiaital dobozos, állatos, „gyümölcsös” jelmezek mellett lehetünk akár „galamblelkű”, földre szállt angyalok, madárkák, vagy akár az őskorszakból ittfelejtett dínók is, de számomra az abszolút favoritok a különböző videó-játékos tematikájú öltözetek.

Jelenleg a Valve klasszikus játékaiból, a Portal-ból és a Team Fortress 2-ből kerültek be kinézetek, de bízom benne, hogy a jövőben még jópár filmes, vagy éppen videójáték karakternek készül majd „babzsák” verziója.

Természetesen valós pénzből is vásárolhatunk a shop-ban, de egy percig sem erőlteti ránk ezt a játék, sőt, minden egyes szintlépés után kapunk valami jutalmat, legyen az egy egyedi minta, vagy egy jelmeznek az egyik darabja.

Az igazat megvallva, nekem tetszett ez a fajta hozzáállás, mert így mindig volt valami, ami motivált arra, hogy indítsak még egy menetet.

Viszont nem tudom, hogy hosszú távon ez a koncepció életképes lesz-e. Persze, most nagy a játék körül a hype, meg Twitch stream-eken is szép számokat produkál, de a folyamatosan érkező új tartalmak, új pályák, játékmódok, új öltözékek nélkül nem jóslok neki nagy jövőt.

Igazából minden a fejlesztőkön múlik, nekik kell kigondolniuk azt, hogy a kezdeti lelkesedést, érdeklődést hogyan tudják hosszú távon megtartani, hogyan tudják új tartalmakkal „lekötni” a játékosbázist.

Úgy gondolom, maguk az „alapok” igencsak rendben vannak. Ebben a mostani „nyomasztó” légkörben igencsak szükségünk volt egy ilyen játékra, ami nem vállal ugyan semmi „komolyat”, de képes egyedi ötletekkel, új mechanikákkal feldobni a kissé már lerágott csontnak tekintett battle royale zsánert.

Én minden vele töltött percet élveztem, és bízom benne, hogy a fejlesztők a jövőben is elkápráztatnak majd minket további „agyzsibbasztó” pályákkal, minijátékokkal, vagy valamilyen új csilli-villi jelmezzel.

…és ki tudja, talán az én karakterem fejére is odakerül majd egyszer az a bizonyos korona..