Magányos séta a halott bolygón

Lifeless Planet teszt

lifeless-planet-jatekkepek-6.jpg

Sci-fi fan-ként jó párszor megfordult már a fejemben a gondolat, hogy vajon van-e rajtunk kívül értelmes élet a világűrben. Gyanítom nem csak én vagyok így ezzel, hiszen tucatnyi olyan sci-fi művet fel tudnék most hirtelen sorolni, ami egy idegen bolygón játszódik.

Nagy kedvencem például az elmúlt pár év terméséből „A Marsi” című könyv, amiből készült egy egész elfogadható filmadaptáció Mentőexpedíció címmel. Az igazat megvallva, a Mars, mint bolygó amúgy is egy „ideális” jelölt, mivel egyrészt a hozzánk legközelebbi szilárd planéta, másrészt a zord körülmények miatt „remek” helyszíne lehet egy tudományos-fantasztikus műnek. Természetesen a játékipar is hamar felfedezte magának a bolygót, így nem egy olyan craftolgatós, túlélős/felfedezős játék jelenik, jelent már meg, ami a vörös bolygón játszódik.  

A Kickstarter-nek hála pedig létrejöhetnek olyan alkotások, mint tesztünk alanya, ami a megszokott kliséket, sémákat csavarja meg egyedi ötleteivel, miközben képes a „séta-szimulátorok” műfajában (is) újat mutatni. Kezdjük is a leszállást, lássuk, mennyire is élettelen ez a bolygó!

A Bolygó neve: Halál

Kezdjük először a történettel. Asztronautaként két társunkkal együtt azzal a céllal érkezünk a vörös bolygóra, hogy kiderítsük, valóban alkalmasak-e a körülmények az emberi életre. A nem túl sikeres landolás után magunkra maradva próbáljuk megtalálni elvesztett társainkat, és kideríteni, hogy a földről „zöldellő”, élettel teli planéta hogyan változott hirtelen kihalt „halál-bolygóvá”. Az első igaz meglepetés akkor ér minket, amikor felfedezzük az elhagyatott szovjet települést, falut a marsi homokba temetve. Szépen lassan rájövünk, hogy amíg honfitársaink a Holdon ugrabugráltak, addig az elvtársak egy Szibériában felfedezett portál segítségével eljutottak a Marsra, és el is kezdték rögvest építeni a szocializmust. (Így vált a bolygó szó szerint vörössé.)

Mivel azonban az emberi hülyeség határtalan, sikerült orosz elvtársainknak a bolygón található, kvázi „kimeríthetetlen” energiaforráson, a „zöld tűzön” kísérletezve elszabadítaniuk egy vírust, ami szinte teljesen kiirtotta a bolygó élővilágát, a maradék növényzetet pedig gyilkos entitássá mutálta. (Ezek után nem biztos, hogy rájuk bíznám PAKS 2 építését.)

Főhősünkkel egy elhagyatott orosz laborban egy túlélő nyomaira bukkanunk, és innentől kezdve az egyik legfőbb feladatunk az ő nyomait követni, és megtudni minél többet a bolygón bekövetkezett kataklizmáról. A történetről nem is szeretnék nagyon sok mindent ellőni, maradjunk annyiban, hogy képes hosszútávon is lekötni, és meglepően csavaros, rejtélyes tud lenni, fenntartva végig a játékot övező misztikumot.

lifeless-planet-jatekkep-2.jpg

Rutinmunka

A történet után rátérnék a játékmenetre. Ha röviden szeretném összefoglalni, a Lifeless Planet egyértelműen a felfedezésre épít : A pályákon elszórt feljegyzéseket, hangfelvételeket találhatunk, amikből szépen lassan összerakosgathatjuk a történet darabkáit. A továbbjutásban pedig segítségünkre lesz főhősünk „háti-rakétálya”, ami alapesetben egyetlen plusz löketet biztosít, de a pályákon elszórt üzemanyagtartályokból feltöltve rövid ideig akár 4-5 „ugrást” is végrehajthatunk vele. A platform-feladatoknál viszont nem csak azt érdemes nézni, hogy elég löketünk maradt-e a cél objektumig, de nem árt „földet érés” előtt lefékezni az asztronautánkat, hacsak nem szeretnénk csúnyán földhöz vágni a pácienst.
lifeless-planet-jatekkepek-3.jpg

A platformer feladatok mellett különböző puzzle feladványok színesítik a játékmenetet:

Van úgy, hogy dinamittal kell utat robbantanunk magunknak, vagy a játék felétől elérhető robotkarral kell egy-egy minijáték keretei között az „idegenek” portáljait, kapuit aktiválni. 

Viszont itt kitérnék a negatívumokra: a készítő bár mindent megtett azért, hogy változatos legyen a játékmenet, pl.: van úgy, hogy gejzírek között, a felszálló meleg levegőt kihasználva kell továbbjutni, vagy vulkánok között navigálva elkerülni a forró lávát, én egy idő után monotonnak éreztem az ismétlődő platformer/logikai feladatokat. Egy idő után számomra semmi újdonságot nem tudott mutatni a játék, rutinfeladattá vált a továbbjutás, viszont a hangulat és a csavaros történet miatt sikerült túllendülnöm ezen a problémán.

"Ronda" sziklák

lifeless-planet-jatekkepek-5.jpg

A játékmenet bemutatása után rátérnék a látványra. Az értékelésével kapcsolatban eléggé nagy gondban vagyok. Egyrészt a látványon érződik a legjobban, hogy ez az egész egyetlen ember munkája, a textúrák és az animációk lehetnének jobban kidogozottabbak, sokszor kicsit fapadosnak tűntek nekem.

Másrészt azt sem szeretném elvitatni a készítőtől, hogy mindent megtett azért, hogy minél hangulatosabb, változatosabb legyen a játéka látványban is. Az elhagyott orosz falu, a halott erdő, a gleccserek vidéke, a vulkáni pokol mind-mind olyan helyszínek, amik szerintem bármilyen más játékban megállnák a helyüket, annyira hangulatosra sikerültek. A hangsúly szerintem pont a hangulat megteremtésén van. A látvány ugyanis minden hibálya, „fapadossága” ellenére majdnem, hogy tökéletesen ellátja funkcióját: az elhagyatott épületekkel, építményekkel, a szinte teljesen „halott” bolygóval teremti meg az egyedüllét atmoszféráját. 

A Marsi

lifeless-planet-jatekkep-1_1.jpg

Ha már szóba került az atmoszféra, a teszt végén kitérnék rá pár gondolat erejéig, mivel szerintem a történet mellett a másik olyan tényező, ami kiemeli a játékot a hasonló indie címek „tengeréből”. Az elhagyatott épületek, idegen építmények, portálok között bolyongva az embert szinte folyamatosan magával ragadja a magány, egyedüllét érzése, a tudat, hogy szinte egyedüli „emberként” lézeng ezen a kietlen, lassan haldokló planétán. (Néha már szinte Mark Watney-nek éreztem magamat.) A közbe-közbe felcsendülő szomorkás, melankolikus dallamok pedig tovább erősítik ezt az érzést. A látvánnyal, a rejtélyes történettel karöltve az atmoszféra, hangulat az, ami igazán egyedivé teszi a programot, ami miatt nyugodt szívvel tudom ajánlani annak, aki fogékony erre a műfajra.

Összefoglalva: Ha szeretted a Marsi-t, vagy a belőle készült filmet, ha olyan játékot keresel, ami eltér a manapság „divatos” AAA címektől, a Lifeless Planet-ben nem fogsz csalódni.   

Ez a játék tipikusan az a program, ami példát mutathat a többi indie fejlesztőnek, hogy lehet minimális költségvetésből is egy élvezetes produktumot letenni az asztalra.