Atmoszféra.  Számomra talán az egyik legfontosabb, leghangsúlyosabb játékmechanikai elem, még ha sokaknak nem is tűnik annyira fontosnak elsőre.

Ha egy adott játék a hangulatával, atmoszférájával képes megfogni, berántani a „világába”, akkor hajlamos vagyok elnézni neki sokszor az esetleges hiányosságait, hibáit. Ha emellé még egy elgondolkodtató történet is társul, akkor már nyert ügye is van az adott produktumnak nálam.

Na de miért is hoztam fel példaként az atmoszférát? Tesztünk alanya, a Facepalm Games játéka, a The Swapper pont a sejtelmes történetével és a magával ragadó, torokszorító atmoszférájával tűnik ki az oldalnézetes, 2D-s indie programok tengeréből, miközben képes újat mutatni játékmenet terén is. Na de ne szaladjunk annyira előre, lássuk először, mitől is annyira sejtelmes ez a történet!

A csillagok között...

A történet elsőre nem tartogat meglepetéseket. A nem túl távoli jövőben járunk, az emberiség szokás szerint lakható bolygók és idegen életformák után kutat. Az egyik ilyen kutatóhajó, a Theseus érdekes felfedezést talál a Chori V nevezetű bolygón. Sikerül rábukkanniuk egy olyan fajra, a „Figyelőkre”, akik lényegében ugyan „élettelen” sziklák, kövek, viszont képesek egymás között telepatikus úton kommunikálni, és rendelkeznek egyfajta megosztott tudattal. A tudósoknak a „Figyelők” tanulmányozásával sikerült létrehozniuk a cserélőt, amivel nem csak önmagunkat tudjuk leklónozni, de a tudatunkat is képesek vagyunk átmenteni egy másik testbe.

Viszont történt egy rejtélyes baleset, katasztrófa, ami után az egész állomás „kísértethajóvá” változott. A mi feladatunk pedig az, hogy névtelen hősünkkel kiderítsük, hogy mi is történt pontosan, és hogy maradtak-e a hajón túlélők rajtunk kívül.

A történet megértésében segítségünkre lesznek a pályán elszórt memóriaterminálok, napló bejegyzések, emellett a Figyelőktől is megtudhatunk egy-két, sokszor rejtélyes, vagy éppen elsőre nehezen értelmezhető információt. A történetről nem is szeretnék sok mindent elárulni, mivel meglepően csavarosra sikeredett, végig fenntartva a játékos érdeklődését, emellett nem is „rág” mindent a szánkba, sokszor ránk hagyja inkább a bennünk felmerülő kérdések megválaszolását.

Emellett érdekes, sokszor filozófiai kérdéseket feszeget az emberi lélekről, tudatról. A hajót bejárva, életjel után kutatva ezekre a kérdésekre próbálunk majd válaszokat lelni. Viszont előre is figyelmeztetlek, nem lesz egy könnyed űrséta!

Testcsere

A történet után rátérnék a játékmenetre, mert ebben is tud újat mutatni számunkra a program.

Az elhagyatott űrhajó teljes területét bejárva a tovább jutáshoz össze kell gyűjtenünk a pályán elszórt energia-gömböket, amik segítségével teleport gépeket és lezárt ajtókat tudunk feloldani. A platform feladatok megoldásában segítségünkre lesz a „cserélő” nevezetű eszközünk. Segítségével egyszerre 4 db klónt, másolatot tudunk készíteni magunkról. A klónok követik a mozgásunkat, tehát amerre mozgunk, arra fognak ők is mozogni. Emellett egy kattintással tudunk „testet” váltani, „átugrani” az adott klónunk testébe, ha úgy tartja kedvünk.

Ezek után nem meglepő, hogy a logikai feladványok megoldása során folyamatosan fel kell áldoznunk majd valamelyik klónunkat a tovább jutáshoz. A fejtörők megoldásához néha komoly agymunka szükséges, mivel szép lassan, egyenletesen nehezedik a játék, fokozatosan „fűszerezi” meg különféle plusz dolgokkal a játékmenetet.

Csak hogy pár példát említsek: a vörös fényben nem tudunk a klónjaink között váltani, a kékben nem tudunk újakat létrehozni, a fehérben pedig „meghalnak” a másolataink. Emellett megjelennek olyan platform elemek is, mint az aktiválható kapcsolók, amikkel az adott fény erősségét szabályozhatjuk. A gravitáció „kikapcsolásáról” pedig már ne is beszéljük, az már csak hab a tortán.

Egyedüli negatívum, hogy néhány puzzle feladvány igencsak nehézre sikeredett, nem volt mindig világos, hogy pontosan mit is kéne csinálni az adott pályaszakaszon. Összegezve, mindezen hibák ellenére is a játékmenet nemcsak hogy egyedi, ötletes, de képes „újat” mutatni a platformerek műfajában.

A játékmenet után rátérnék a látványra. Érdekes megoldást választottak a Swapper fejlesztői, ugyanis a hagyományos 3D-s modellek helyett agyagból készültek a pályák és a karaktermodellek, majd végül utólag lettek leanimálva.

Ennek következtében a látvány nemcsak realisztikusnak hat, hanem elképesztően hangulatosra is sikeredett. A félig meddig bevilágított pályarészek, az üresen kongó folyosók látványa egyszerre misztikus és nyomasztó légkört teremt. A zenei akkordok pedig még tovább fokozzák ezt a melankolikus atmoszférát, légkört. Mindehhez társul még a magányosság, elhagyatottság érzése, ami az űrsétáink során még inkább előjön. Elvégre az űrben senki sem hallja a sikolyunkat. A látvány a történettel karöltve tehát remekül építi fel azt a fajta „sötét”, misztikus sci-fi hangulatot, ami szinte azonnal magával ragadja az embert.

"A nyolcadik utas a magány...."

A bevezetőben már kitértem rá pár gondolat erejéig, úgyhogy most cikkem zárásaként kicsit kifejteném bővebben a játék hangulatát.

Az elhagyatott, kihalt folyosókat járva folyamatosan a magány, az elhagyatottság érzése keríti hatalmába az embert. Rajtad kívül nincsen senki sem a hajón, csak magadra és a képességeidre számíthatsz. A szomorkás, melankolikus hangulathoz pedig rengeteget hozzátesznek a már emlegetett nagyzenekari darabok, és a sokszor hirtelen bekövetkező csend. Ehhez a nyomasztó hangulathoz még az is hozzátesz, hogy a tovább jutáshoz folyamatosan fel kell áldoznunk a klónjainkat.

Jogosan merül fel bennünk a kérdés, hogy ezek után ugyanazok az emberek maradunk-e az utunk végére, mint amilyenek az elején voltunk? A játék nem is ad egyértelmű magyarázatot a bennünk lapuló kérdésekre, inkább bizonytalanságban tart minket az utunk végéig, ránk bízza a történet kirakósainak összerakását. Ehhez a bizonytalan, „sötétségben tapogatózó” érzéshez pedig tökéletesen asszisztál a történet és az atmoszféra. 

Összefoglalva: A the Swapper egy üde színfolt az indie platformerek között. Nem mondom azt, hogy mindenki tegyen vele egy próbát, mert nem mindenkinek jöhet be ez a fajta történetmesélés, viszont bátran ajánlom azoknak a kollégáknak, akik az megszokott „sablonoktól” jóval eltérőbb játékélményre vágynak.