A Weathering with You és a Your Name után kedvenc japán íróm, Sinkai Makoto visszatért egy vadiúj középiskolás szerelmi történettel, a Suzume pedig nem is okozott csalódást, habár eléggé sablonos, a mestertől már megszokott elemekkel operál.

Nyugodtan mondhatjuk azt, hogy a költészet, a vers majdnemhogy egyidős az emberi civilizációval, az egyik legősibb önkifejezési forma, gondoljunk csak az olyan, az ókorból származó költői emlékekre, mint a sumer Gilgames-eposz, vagy éppen a görög Homérosz művei, az Iliasz és az Odüsszeia.

Akadnak néha olyan animék, filmek, könyvek az ember életében, amik véletlenül kerülnek az utunkba, mégis úgy érezzük utólag, hogy ez a találkozás sorsszerű volt, hiszen többek lettünk általuk.

Nehéz dolog a kissé túltelített fantasy művek világában érvényesülnie egy-egy új „versenyzőnek”. Elvégre annyi remek alkotás feldolgozta már ezt a témát, hogy mostanra már igazán fel kell kötni azt a bizonyos „láncinges” nadrágot, ha meg szeretnénk ragadni valamivel a nézők figyelmét.