Néhanapján kellenek az ember lelkének olyan játékok is, amik nem akarják "megváltani" a világot a grandiózus történetükkel, ahol a főhős valami gigantikus, univerzumokat elpusztító fenyegetéssel néz szembe, szimplán csak hagynak elveszni minket a világukban, vagy éppen a hangulatuk ragad magával…
Sajnos, vagy nem sajnos, régen elmúltak már azok az idők, amikor egyedül, vagy pár fős csapatban fejlesztettek az emberek videojátékokat.
Néhanapján, egy-egy fárasztó munkanap után nem vágyik másra az emberfia, mint lehuppanni a kanapé elé, és valami „agykikapcsoló”, könnyed szórakozás után nézni.
Művészet-e a játék??? Akárhányszor „nekiülök” játszani egy-egy programmal (lehet az független indie vagy AAA cím), mindig ezen a kérdésen töprengek.