A különféle szuperhősök, képregényes karakterek sosem álltak közel hozzám valamiért, viszont volt egy csapat a Marvel berkein belül, akiket az első pillanattól kezdve megszerettem. A 2014-es galaxis őrzői a remek zenéivel, az ütős akciókkal, a szerethető, „földhözragadt” hőseivel az első pillanattól kezdve belopta magát a szívembe, a folytatás, a galaxis őrzői vol. 2 pedig tovább emelte a tétet Űrlord személyes drámájával.

A harmadik epizód elkészülte sokáig kérdéses volt, hiszen az eszement humoráról és kreativitásáról ismert rendező, James Gunn néhány szerencsétlen Twitteres bejegyzése miatt repült a stúdiótól, szerencsére hamar „bűnbocsánatot” nyert és befejezhette az S-fejek történetét, amelyben méltó lezárást kapott a trilógia.

A sztori szerint a karácsonyi különkiadás története után járunk, Peter Quill (Chis Pratt) alkoholba fojtja bánatát, mivel halottnak hitt szerelme, Gamora (Zoe Saldana) fiatalabb alteregója elhagyta kedvenc Űrlordunkat. (Aki nem tudná, az eredeti Gamora a Bosszúállók: Végtelen háborúban halt meg, a mostani verzió pedig a Végjátékban került erre az idősíkra.)

Természetesen nincs sok idő a bánatra, mivel az emberfeletti erővel bíró szuverén hős, Adam Warlock (Will Poulter) megpróbálja elrabolni Mordályt, aki súlyosan megsérül, a csapat még egyszer, utoljára összeáll, hogy végrehajtsák utolsó küldetésüket, megmentsék a barátjukat.

A cselekmény a fegyverbolond mosómedve, Mordály eredetét mutatja be különféle visszaemlékezések formájában, a korábbi utalások után pedig kiderül, hogy egy elképesztően sötét, szívszorító sztorival rendelkezik a kedvenc "rágcsálónk".

Az aktuális főgonosz, az Evolúció Mestere ugyanis különböző állatokon, köztük Mordályon végzett nem túl etikus kísérleteket, mindezt azért, hogy megteremtse a tökéletes fajt és a tökéletes társadalmat. A tökéletességre való megalomán törekvés kérdésköre nem is lehetne aktuálisabb, elég csak körülnézni, hány diktátor próbálja bebizonyítani, hogy milyen család, közösség a tökéletes a társadalom számára.

James Gunn viszont rámutat arra, hogy minden egyes lény, élet igenis számít az univerzumban, Mordály a maga tökéletlen mivoltában is egy egyedi "alkotás", akit nem a származása, hanem a képességei határoznak meg.

A család fontosságát ezúttal is kiemeli a rendező, a karakterek közti kötelékek fontossága minden eddiginél határozottabban jelenik meg a filmben, a megszokott poénok mellett sokkal drámaibb, komorabb hangvételű lett a harmadik felvonás, a múlttal történő szembenézés és a veszteségeink elfogadása pedig még hatványozottabban jelenik meg.

A retrofuturisztikus sci-fi látvány továbbra is pazar, sőt, néhol a 12-es karikát kevésnek éreztem, véres jelenetekből nincs hiány, a különböző mutáns, "átszabott" állatok, hibridek bemutatása pedig a testhorror műfaját karcolgatta már néhol.

A komolyabb, komorabb hangvétel ellenére a különféle vicces beszólások, poénok továbbra is nagy szerepet kapnak a filmben, jó volt látni, hogy a hőseink a személyiségükből kifolyólag a humorérzékükben is eltérnek egymástól, minden karakternek megvan a rá jellemző szójárása és poénja.

A zenék továbbra is kurva jók, a harcok látványosak, a végén pedig van egy vágatlannak álcázott akciójelenet, ami után konkrétan leesett az állam. Szerencsére a karakterek jellemfejlődésére is van idő, Drax és Mantis plátói kapcsolatát, szerelmét remekül építette fel a film, Gamora karaktere is megkapta a maga lezárását, akárcsak Peter Quill.

Furcsa módon én Star-Lord és Nebula között is éreztem valamiféle kapcsolat kialakulását, kár érte, hogy erre már nem volt idő. Viszont a cyborg orgyilkos végre a csapat teljes értékű tagja lett, jópár alkalommal ő lendítette tovább a cselekményt. Adam Warlock karaktere viszont totálisan feleslegesnek és súlytalannak bizonyult, ennyi erővel simán kihagyhatták volna a filmből, sokat nem vesztettünk volna vele.

Természetesen habár a búcsú, az elengedés fájdalmas, korántsem végleges, hiszen bármilyen messze is vagyunk a barátainktól, még ha egy galaxis is választ el minket egymástól, rájuk mindig számíthatunk, hiszen senkit sem hagyunk hátra. Ha mást nem is viszünk magunkkal a filmből, már akkor is megérte elkészíteni ezt az alkotást.

James Gunn most alaposan feladta a leckét, ezek után kíváncsian várom, hogy a Marvel merre lép tovább a nyitva hagyott befejezés után. Főleg úgy, hogy a jövőben a rivális csapatot, a DC Moziverzumot erősíti majd a rendező. Mindenesetre a szívemhez nőtt ezalatt a három film alatt a szedett-vedett, diszfunkcionális családként funkcionáló csapat a lökött karaktereivel, bízom benne, hogy még viszontlátjuk őket!

A galaxis őrzői: 3. rész egy érzelmes búcsú a szériától, egyszerre vicces és drámai, tele szívszorító, könnyfakasztó jelenetekkel. Természetesen megvannak a maga furcsaságai, a narratíva nem mindig találja meg a helyét, plusz a film hosszán is lehetett volna vágni, ettől függetlenül panaszra nem lehet okunk. Kicsit olyan, mint a kedvenc válogatáskazettánk, amihez csodás emlékeket fűzünk és amit időről időre előveszünk, amikor ránk tör a nosztalgia.