A Weathering with You és a Your Name után kedvenc japán íróm, Sinkai Makoto visszatért egy vadiúj középiskolás szerelmi történettel, a Suzume pedig nem is okozott csalódást, habár eléggé sablonos, a mestertől már megszokott elemekkel operál.

A történet szerint Iwato Suzume egy átlagos középiskolás, akit a nagynénje nevel, miután kisgyerekként rejtélyes módon elveszítette az édesanyját. Egy nap összefut egy különös sráccal, Sotával, aki egy ajtót keres a közeli romokban.

Mint kiderül, a fiú egy Záró, aki különféle átjárókat keres Japánban olyan helyeken, amit már régóta elhagytak az emberi érzések. Az ajtók az Öröklétbe nyílnak, a portálon keresztül pedig egy mitikus féreg próbál átjutni az emberek világába, ezáltal különféle természeti katasztrófákat előidézve.

Suzume véletlenül szabadjára engedi a portált lezáró zárókövet, ami egy vicces japán macskaisten, szóval Sotával közösen útra kel, hogy Japánt bebarangolva helyrehozza a végzetesnek tűnő hibát.

Látvány terén a mestertől megszokott realista karakterábrázolást kapjuk meg gyönyörűen meganimált tradicionális japán tájakkal, aminek erős kontrasztjai a lepusztult helyszínek és a különféle misztikus elemek. Az elhunyt lelkek birodalmát reprezentáló Öröklét elképesztően jól mutat a különféle fantasy részekkel, szerencsére a rendező kézjegye a film hétköznapi jeleneteiben is visszaköszön.

Zenei fronton is kifejezetten erős lett a Suzume, a felcsendülő dalok remekül ágyaznak meg a film borongós, néha szomorkás hangulatának, az OST jobbnál jobb zenékkel lett megpakolva.

Szerencsére ügyesen ellensúlyozzák a hétköznapi karakterek és a humor a szomorúbb részeket, Suzume nagynénje, Tamaki és Sota egyetemista barátja, Serizawa közti dinamika remekül állt a filmnek, de a többi szereplőről is elmondható, hogy nem csak tölteték karakterek.

Kifejezetten színes társaságot sikerült összehozni, van itt szeleburdi mandarinszállítós lány, bárban éneklő anyuka, egytől egyig szerethető és életszerű karakterek, akik adnak az egész filmnek egyfajta misztikus, fantasztikus, mesés elemekkel átszőtt road movie jelleget.

Az ajtók felbukkanása is érdekes, Suzume és Sota üdülőhelyeket, vidámparkokat, iskolákat látogatnak meg, az ajtók bezárásához pedig felidézik az ott élő vagy éppen megforduló emberek emlékeit, legszebb pillanatait, érzéseit, ezáltal megemlékezve az elhunyt lelkekről, akik így végre örökre békére lelhetnek.

Az emlékezés, a múlttal való szembenézés, az elengedés, az elmúlás, és a felnőtt válás kérdésköre a főhős karakterén keresztül kristályosodik ki, Suzume ugyanis az ajtók meglátogatásával tudja lezárni a múltbeli traumáját, édesanyja elvesztését és képes lesz végre továbblépni.

A kaland során pedig új embereket ismer meg, új élményekkel gazdagodik, szóval végeredményben elmondható, hogy maga az utazás, a megtett út is legalább olyan fontos volt a karakter számára, mint a múltja ajtajának a bezárása.

Sinkai művei általában majdnem mindig központi szerepet szántak a szerelemnek, itt sincs másként, viszont ezúttal kevésbé hangsúlyos a szerelmi szál. Suzume és Sota kapcsolatát remekül építi fel a film, szerencsére számos kérdést nyitva hagyva és a néző fantáziájára bízva. Kifejezetten tetszett az, hogy a film végső csavarját, Suzume sorsát elképesztően okosan építik fel a készítők, számos kérdést direkt „megválaszolatlanul” hagyva.

Mennyire volt véletlen, hogy pont Suzume futott össze Sotával azon az ominózus reggelen?? Miért pont ő keveredett bele ebbe a kalandba, amire neki volt leginkább szüksége?? Miért voltak gyerekkori emlékei az ajtókról?

A film a nyitva hagyott befejezés mellett ügyesen fonja össze a főhős sorsát és a misztikus szálat, egy kerek lezárást kapunk. Ha gonosz lennék, azt mondanám, hogy a boldog vég Sinkai Makoto mestertől merőben szokatlan, de legalább a 5 Centimeters per Second keserédes lezárása ezúttal nem ismétlődött meg.

Végeredményben egy kifejezetten szórakoztató coming of age alkotás lett a Suzume, megspékelve némi fantasy elemmel. Megszokott panelekből építkezik, helyes fiú, talpraesett lány, misztikum, szerelem, mégis képes kifejezetten fontos témákról (elengedés, továbblépés, felnőtté válás) közérthetően és szórakoztatóan mesélni. Én csak ajánlani tudom, bízom benne, hogy a film sikere ajtót nyit további japán film nyugati megjelenésének.