Néhanapján kellenek az ember lelkének olyan játékok is, amik nem akarják "megváltani" a világot a grandiózus történetükkel, ahol a főhős valami gigantikus, univerzumokat elpusztító fenyegetéssel néz szembe, szimplán csak hagynak elveszni minket a világukban, vagy éppen a hangulatuk ragad magával…

Az ember hajlamos első látásra, mindenféle utánajárás nélkül, azonnali ítéletet mondani egy adott produktumról, legyen az könyv, film, vagy éppen videójáték. Viszont én úgy gondolom, hogy sok esetben olyan rejtett kincseket hagyunk így "felfedezetlenül", amik lehet, hogy maradandó élményben…

Úgy gondolom, hogy a filmes könyvadaptációk a létező legnagyobb lutri, amit a filmipar évről évre, kénytelen-kelletlen bevállal a "tiszta haszon" reményében. Vitatkozni lehet arról, hogy van-e értelme egyáltalán egy-egy könyvet filmvászonra vinni, hiszen az általunk elképzelt, a könyv által…

Művészet-e a játék??? Akárhányszor „nekiülök” játszani egy-egy programmal (lehet az független indie vagy AAA cím), mindig ezen a kérdésen töprengek.