A nosztalgia, a régi, megszokott dolgaink iránti pozitív érzelem alapvetően egy jó dolog. Mindenkinek megvannak azok a kedvenc filmjei, videójátékai, amikről kellemes emlékeket őriz magában. A nosztalgia igazából akkor kezd káros és önpusztító lenni, amikor képtelenek vagyunk elengedni a régi…
A videójátékok grafikájának fejlődésével az évek alatt egyre inkább elmozdultunk a filmesebb, mozisabb élmény felé. Manapság már nem egy játék átvezető videója legalább olyan minőségű, mint egy komolyabb költségvetésű hollywoodi film képsora.
Akadnak néha olyan animék, filmek, könyvek az ember életében, amik véletlenül kerülnek az utunkba, mégis úgy érezzük utólag, hogy ez a találkozás sorsszerű volt, hiszen többek lettünk általuk.
Nehéz dolog a kissé túltelített fantasy művek világában érvényesülnie egy-egy új „versenyzőnek”. Elvégre annyi remek alkotás feldolgozta már ezt a témát, hogy mostanra már igazán fel kell kötni azt a bizonyos „láncinges” nadrágot, ha meg szeretnénk ragadni valamivel a nézők figyelmét.