Akadnak néha olyan animék, filmek, könyvek az ember életében, amik véletlenül kerülnek az utunkba, mégis úgy érezzük utólag, hogy ez a találkozás sorsszerű volt, hiszen többek lettünk általuk.

Lehet egy vicces előzetes, egy megkapó könyvborító, kép, egy kiragadott jelenet, ami megmarad a fejünkben, és folyamatosan rajta kattog az agyunk nap közben. 

Én ilyenkor azonnal lázas keresésbe kezdek egészen addig, amíg meg nem találom a kiszemelt „áldozatot”, ami felkeltette az érdeklődésemet. Jelen cikkünk alanyával is ez történt. Semmilyen elvárásom nem volt vele szemben, viszont nemcsak hogy kellemesen csalódtam végül, de úgy gondolom hogy gondolatiságával, mondanivalójával sikerült kiemelkednie a hasonszőrű animék tengeréből nálam.

Nem is szaporítanám tovább a szót, kezdjük is akkor először magával a történettel. Főhősünk, Mitsuya Majime egy tipikus anime karakter : félénk, zárkózott, introvertált személyiség, aki legszívesebben minden idejét a könyvei között, olvasással töltené. Olvasottságának köszönhetően hiába bánik érzékenyen a szavakkal, hiába van tisztában az adott szó szinte összes jelentésével, ha természetéből fakadóan nehezen tudja kifejezni a gondolatait, érzéseit mások előtt.

A Genbu kiadó értékesítési osztályán dolgozik, de már 5 perc után kiderül a számunkra, hogy nem ez a számára „legmegfelelőbb” munka. Egy véletlen találkozás összehozza Nishioka Masashi-val, aki szintén ugyan annál a kiadónál, csak éppen a szótárkészítési osztálynál dolgozik.

Zárkózott főhősünkkel ellenéttben ő egy életvidám, közvetlen, társaságkedvelő ember, aki képes bármilyen helyzetből kidumálnia magát. Elsőre ugyan eléggé furcsának tartja Majime-t, viszont a főnökének, Araki-nak kapóra jön Majime szavak iránti szeretete és elhivatottsága. Araki ugyanis szeretné végre leadni a stafétát, nyugdíjba vonulni, hogy minél több időt tölthessen beteg felesége mellett, így áthelyezteti Majime-t a szótárasokhoz, hogy segítségével elkészíthessék legújabb szótárukat, a Daitokai-t.

A történetről nem is szeretnék többet elárulni, hiszen az anime leginkább a szótárkészítés során felmerülő problémákra, a közös munkára,  a „nagy átkelésre” koncentrál, ami esetünkben nemcsak maga a szótár, hanem a főhősünk utazása, jellemfejlődése is, amin végigmegy az sorozat részei alatt.  

Az utazás során természetes főhősünk sosem lesz egyedül, hiszen a szótárkészítés közben szépen lassan „összecsiszolódnak” Nishioka-val, akivel idővel közeli barátok lesznek. Emellett nem maradhat el a „kötelező” szerelmi szál sem az animéből Hayashi személyében, aki Majime főbérlőjének az unokája, és akibe főhősünk természetesen az első pillanatban menthetetlenül beleszeret. Szerencsére ez a szerelmi szál nincsen túlságosan „túltolva”, nem érződik erőltetettnek egy percig sem, hiszen ugyanúgy hozzátesz főhősünk jellemfejlődéséhez, mint a szótárkészítés.

A történet után rátérnék a sorozatot körbelengő hangulatra, ami miatt (is) beleszerettem ebbe az animébe. Az egész sorozatot körbelengi egyfajta emelkedett, pátoszos légkör, ami megnyugtatóan hat az emberre. Nincsenek világmegváltó problémák, amikre megoldást kell találni a 11 rész alatt, sokkal inkább olyan hétköznapi témákra fókuszál a sorozat, mint a barátság, az első szerelem, vagy éppen a hivatásunk, az életre szóló munkánk, „küldetésünk” megtalálása, aminek hála végre kiléphetünk a komfortzónánkból.  

Ezt az egyszerre hétköznapi mégis emelkedett hangulatot pedig tökéletesen prezentálja nekünk az anime képi világa. Szerencsére a szokásos „japán” túlzásokba nem estek a készítők, a karakterek rajzolása megmaradt a hétköznapi realitás talaján szerencsére.  

Ez a fajta hétköznapi ábrázolásmód a hátterek rajzaiban is visszaköszön, legyen az egy forgalmas utca, egy csendes, eldugott park, vagy éppen egy forgalmas metróállomás, minden egyes helyszín ismerősnek fog hatni, hiszen a valóságban is így néznek ki. A zene pedig a hol szomorkás, hol pedig vidámabb zongoradarabjaival pedig remekül illeszkedik ehhez az olykor hétköznapi, olykor pedig ünnepélyes hangulathoz.

A hangulat után szeretnék rátérni a központi mondanivalóra, ami végigkíséri az egész sorozatot, és ami szerintem kiemeli a hasonszőrű animék tengeréből.  A központi témakör jelen esetben a kommunikáció fontossága. A szavak a verbális, nyelvi kommunikációnk alapkövei. Szavak segítségével tudunk kapcsolatba lépni másokkal, kifejezni a bennünk lapuló érzéseket, gondolatainkat és a segítségükkel érthetjük meg a többiek érzéseit.

 Szavak nélkül csak állunk egymagunkban, a gondolatinkba feledkezve a szavak óceánjának a partján. Hiába próbálnánk kifejezni magunkat, ha nincsen meg az a jelzőfény, ami utat mutatna nekünk a sötét tengeren. A szótár, a szavak gyülyteménye viszont pontosan ez a jelzőfény, egy olyan hajó, ami segít nekünk átkelni a szavak óceánján, segít kifejezni az érzéseinket.

Amint a hajó, ami esetünkben a Daitokai, végre elkészül, nemcsak a saját gondolatainkat tudjuk megosztani másokkal, de mások érzéseit is megérthetjük ezáltal. A szótár azáltal hogy mankót nyújt a kommunikációban, össze is köti az embereket, olvasókat, készítőket egyaránt.

Többször is említettem már az animében megjelenő küldetéstudatot, elköteleződést valami mellett. A szótárkészítés egy hosszú utazás, ami maximális elköteleződést és figyelmet kíván meg a készítőitől.  A szavak sokszor változnak, elvesztik eredeti jelentésüket, szerepüket, vagy éppen új értelmezést kapnak az évek múltával. A szótárkészítés egy soha véget nem érő munka emiatt (is).  A szavak iránti szeretet, érzékenység az, ami összeköti a készítőket és a közös feladat, a hajó elkészítése, a „nagy átkelés”, ami a hosszú évek alatt igazi csapattá kovácsolta őket.

Apropó, „nagy átkelés”..

The great passage” esetünkben nemcsak a szótár elkészítésére, a szavak tengerén való átkelésre utal, hanem a főhős jellemfejlődését is remekül ábrázolja nekünk. Főhősünk, Majime a szótár elkészítése során nemcsak az életre szóló hivatását, a küldetését találja meg, hanem végre valahára megtanulja kifejezni az érzéseit, és átadni a gondolatait másoknak.

Amint elkészül élete műve, a nagy hajó, már képes lesz átkelni a szavak tengerén, ami mellett egész életben csak álldogált egymagában. A szótárkészítés közben megtanul csapatban dolgozni, másokra „támaszkodni”, és végre megtalálja a „helyét” a világban, azt a közeget, ahol elismerik a munkásságát végre, és ahol kibontakoztathatja tehetségét. Az már csak hab a tortán, hogy az út során egy olyan társra lel, aki mindenben támogatja őt, és olyan barátokra, akik mindenben mellette állnak.

Mindent összevetve, bár nem vártam sokat The Great Passage-től, az igazat megvallva sikerült kellemes csalódást okoznia. A remekül eltalált hangulatának köszönhetően végig képes volt lekötni, emellett úgy tudta bemutatni a szótárkészítés világát, hogy egy percig sem tűnt unalmasnak vagy szájbarágósan erőltetettnek. Emellett úgy érzem, hogy a szavak és a kommunikáció fontosságára is sikerült megtanítania. Mindenkinek tudom ajánlani, aki az átlagostól eltérő élményre vágyik, és aki unja már az egy kaptafára épülő animék áradatát.

Csak garantálni tudom nektek, hogy egy nem mindennapi utazásban lesz majd részetek.