A jelenlegi koronavírussal terhelt, kissé nyomasztó légkörben az embernek sokszor nincs is máshoz kedve, mint lehuppani a kényelmes kanapé elé meló után és elindítani valami könnyed filmet, amivel kicsit ki tud szakadni a mindennapok mókuskerekéből.

Néhanapján kellenek az ember lelkének olyan játékok is, amik nem akarják "megváltani" a világot a grandiózus történetükkel, ahol a főhős valami gigantikus, univerzumokat elpusztító fenyegetéssel néz szembe, szimplán csak hagynak elveszni minket a világukban, vagy éppen a hangulatuk ragad magával minket. 

Valamilyen furcsa okból kifolyólag mindig egyfajta kétkedéssel fogadom a nagy stúdiók, kiadók "világraszóló" bejelentéseit. Kicsit úgy vagyok velük, mint a magyar válogatottal kapcsolatban: a hangzatos ígéreteket nem minden esetben követik tényleges tettek, sokszor nem éppen azt kapjuk, mint amit az előzetesek alapján elvártunk volna.

Szegény Warner Bros.-ra az utóbbi években igencsak rájár a rúd. Nagy igyekezetükben, hogy utolérjék a Marvel-t univerzumépítés és filmek terén, sikeresen összehegesztettek egy olyan filmes univerzumot, ami csak erős jóindulattal állítható oda a "másik oldal" hősei mellé.