Megesik, hogy a forgatókönyvíró egy durva LSD party után úgy dönt, hogy megvalósítja azt az őrült ötletet, ami régóta megfogant már a fejében.. Nos, azt kell hogy mondjam, Brie Larson első önálló rendezése, a Csillogó Álmom (Unicorn Store) pont ilyen őrült projekt.

Van amikor a film műfaja, amit parodizálni próbál, annyira agyon lett használva az évek alatt, hogy maga a szatíra sem tud már frissnek, újnak hatni, egyszerűen csak a jól bejáratott toposzokat ismételgeti, újra és újra. A Netflix 2019-es vígjátéka, a halottak nem halnak meg pont ebbe a gödörbe…

Vannak bizonyos műfajú alkotások, művek, amik igencsak távol esnek az érdeklődési körömtől. A zenés, táncos filmek nálam pont ebbe a kategóriába esnek valami oknál fogva. (Talán mert se nem táncolni, se nem énekelni nem tudok és nem is szeretek).

A jelenlegi koronavírussal terhelt, kissé nyomasztó légkörben az embernek sokszor nincs is máshoz kedve, mint lehuppani a kényelmes kanapé elé meló után és elindítani valami könnyed filmet, amivel kicsit ki tud szakadni a mindennapok mókuskerekéből.