Vannak bizonyos műfajú alkotások, művek, amik igencsak távol esnek az érdeklődési körömtől. A zenés, táncos filmek nálam pont ebbe a kategóriába esnek valami oknál fogva. (Talán mert se nem táncolni, se nem énekelni nem tudok és nem is szeretek).

Így az év végén, karácsony táján az emberfia kicsit elfáradt már az éves filmdömpingtől, 2 bejgli és 3 vödör halászlé között szívesebben választok én személy szerint olyan filmeket, amik valamilyen formában a karácsonyhoz, az ünnephez köthetőek, kicsit megidézve az ünnepi hangulatot.

A jelenlegi koronavírussal terhelt, kissé nyomasztó légkörben az embernek sokszor nincs is máshoz kedve, mint lehuppani a kényelmes kanapé elé meló után és elindítani valami könnyed filmet, amivel kicsit ki tud szakadni a mindennapok mókuskerekéből.

Szegény Warner Bros.-ra az utóbbi években igencsak rájár a rúd. Nagy igyekezetükben, hogy utolérjék a Marvel-t univerzumépítés és filmek terén, sikeresen összehegesztettek egy olyan filmes univerzumot, ami csak erős jóindulattal állítható oda a "másik oldal" hősei mellé.