Rendhagyó poszt következik, ami se nem film, se nem játék kritika, sokkal inkább egy személyesebb hangvételű vélemény.

A „támogató” szerepkör sokszor nehéz és hálátlan feladat a különféle video-játékokban, ezért most szerettem volna egy külön cikkben kitérni arra, hogy mindezek ellenére mégis miért játszok majdnem minden online játékban „gyógyító” karaktert.

Megvan az a sajátossága az olyan online játékoknak, ahol különféle karakterosztályok, szerepkörök vannak, hogy a támogatókból sosincsen elég. Jelen cikkünk alanyára, az Overwatch-ra ez pedig hatványozottan igaz.

Jogosan merülhet fel a kérdés hogy mégis miért? 

Egyrészt teljesen más gondolkodást követel meg ez a szerepkör, mint akár a tank, vagy a DPS.

Supportként nem mi fogjuk a legtöbb sebzést bevinni, nem mi fogunk 20-30 kill-t szerezni egyetlen mérkőzés alatt, és nem is a miénk lesz a „play of the game” a végén. (Ki hitte volna ugye).  A mi játékunk nem olyan „látványos”, mindezek ellenére mégis folyamatos odafigyelést, taktikázást igényel, arról nem is beszélve, hogy az ellenfél kiemelt célpontjai is általában mi leszünk.

Emellett természetesen a csapattársak részéről is mi leszünk az elsődleges bűnbakok, amennyiben nem kapják meg az általuk elvárt támogatást tőlünk a mérkőzés minden egyes percében.  Elvégre te vagy a support, az a dolgod hogy ne hagyd őket meghalni, még ha ők szuicid módon mindent meg is tesznek azért, hogy rövid időn belül alulról szagolják az ibolyás virágágyást.

Mindezek után jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért is jó elvállalni a plusz munkát supportként minden egyes meccsen?

Ismeritek azt a viccet, hogy ha eldobok egy követ, az tuti fejbe talál egy Hanzo main-t?  Sebzésosztó terminátorokból tele a padlás. Ezzel szemben egy igazán jó támogató ritka, mint a fehér holló.

Pontosan emiatt keresett és „népszerű” emberek leszünk másoknál, mivel egy jó healer minden csapatban elkél. Én pl. amióta támogató karaktert játszok, jóval több barátkérést kapok. Hogy miért is? Egyszerű a válasz.  Azok az emberkék, akikkel egy csapatban játszottam, nagyobb valószínűséggel akarnak majd velem újból tolni egy-két meccset, mivel tudják, hogy a támogatói feladatra már megvan az ember.

A másik dolog, ami miatt szeretek support lenni az az, hogy szociálisabb beállítottságú emberkeként szeretek másokon segíteni, szeretem a háttérből támogatni őket. Még ha nem is hálálják sokszor meg a segítséget, én úgy érzem, hogy így tudom leginkább a csapat javát szolgálni. Még ha a meccset el is veszítjük, tudom hogy supportként megtettem mindent amit csak lehetett.

Pontosan ez a lényege szerintem egy jó támogatónak. Még ha a csapatodban mindenki sebzésosztó DPS-t játszik is rajtad kívül, te komolyan veszed a feladatodat, és legyőzve saját önző énedet nem a killekre hajtasz, hanem egy olyan szerepkört játszol, amiben nem fog annyi babér teremni a számodra.

Félreértés ne essen, nem azt mondom, hogy mondjuk egy tank vagy egy DPS játékos nem lehet csapatjátékos, csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy amennyire hálátlan szerep a supportoké, legalább ugyan annyira fontos is.

Bízom benne, hogy ezzel a cikkel kicsit tudtam népszerűsíteni ezt a szerepkört, rámutatva a benne lévő potenciálokra, lehetőségekre. (Ki tudja, talán így a címben szereplő mondat első fele sem fog percenkét legalább tízszer elhangozni minden egyes meccsen…)