Miért is kezdtem el ezt az egészet?

Úgy gondoltam, első, hivatalos bejegyzésemben kicsit kitérek arra hogy miért is vágtam bele ebbe az egész „blogolás” dologba.

blog_head.jpg

Az igazat megvallva, valamiért mindig is nehezen tudtam szóban kifejteni a gondolataimat. Ebben közrejátszhat talán az is, hogy eléggé visszahúzódó, introvertált beállítottságú emberke vagyok, aki nehezen nyílik meg másoknak, nehezen tudja magát szavakban kifejezni.

Írásban minden könnyebb

Nem tudom, ki hogyan van vele, de én mindig is szerettem kifejteni a gondolataimat írásban egy adott témában. Sosem okozott gondot egy esszé, vagy egy fogalmazás megírása már iskolás koromban sem. Úgy gondolom, írásban van időm átgondolni a mondandómat, van időm töprengeni a gondolataimon.

Írás közben bennem nincsen meg az a fajta gátlás, gát, ami a szóbeli kommunikációnál sokszor hátráltatja a mondandóm kifejtését. Nem azt mondom, hogy nem szeretek beszélgetni más emberekkel adott témáról, sokkal inkább arra gondolok, hogy írásban hamarabb nyílok meg számomra ismeretlen emberek előtt, mint szóban.

Emiatt is kezdtem el publikálni anno cikkeket a Hollywood Press Agency nevezetű online újságba. Emiatt is jutott eszembe a saját blog, weboldal ötlete. Úgy gondoltam, szükséges valahova „lementenem” az éppen aktuális, engemet foglalkoztató kérdéseket az adott témában. Mielőtt végleg kimegy a fejemből. Mert hajlamos vagyok a nagy álmodozásban elfeledkezni dolgokról…

A gondolat, ahogy jött, úgy megy tovább..
thinking.jpg

Én az a fajta ember vagyok, aki képes akár napokat is agyalni, gondolkodni egy adott filmen, könyvön, vagy akár videojátékon. Ilyenkor általában csak az adott „mű” körül keringenek a gondolataim, a külvilág mintha megszűnne létezni.  Viszont, általában ahogy jönnek, egy idő után úgy szállnak is tova ezek a bennem felmerülő érzések.

Ezért is szeretném ezeket a kósza gondolatokat „befogni”, megörökíteni az utókor számára, hogy meglegyenek egy helyen. Meg hogy pár év múlva visszaolvassam, hogy mit is gondoltam akkoriban az adott műről. (Lesz majd szörnyülködés, meg fejcsóválás az tuti.)

Viszlát komfortzóna!

comfort_zone.jpg

Végezetül, úgy érzem a blogolással a saját határaimat is kicsit kitolhatom.  Sokszor érzem azt, hogy szívesen megosztanám a gondolataimat egy adott témában, mégis valamiért inkább magamban tartom, nem merem a nagyérdeművel megosztani.

Így viszont a saját blog oldallal rá leszek kvázi kényszerülve, hogy felvállaljam az írásaimat az internet népe előtt is. Még ha ez azzal is jár, hogy trollok éhes hada fogja rávetni magát a kommentszekcióban. 

Bízom benne, hogy amellett hogy saját magamat is fejleszthetem, mélyíthetem a tudásomat az adott témában. Így te, kedves olvasó is profitálhatsz majd belőle, hiszen (elméletileg) egyre jobb, „profibban” összerakott cikkeket olvashatsz majd az oldalon. Mondjuk ez még nagyon a jövő zenéje, de bízom benn, hogy elnyerik majd a tetszésedet az oldalon megosztott cikkek.

Ennyi lett volna ez az első bejegyzés, ha szeretnél többet megtudni rólam, a magamról menüpontra kattintva megtudhatsz pár érdekességet rólam.  

A továbbiakban kellemes időtöltést kívánok az oldalon, a komment szekcióban pedig csak okosan és higgadtan viselkedni!