Adam Sandler egy eléggé érdekes, és egyben megosztó jelenség a filmes világban, hiszen vállalhatatlan, ZS-kategóriás filmekben, mint a Jack és Jill, vagy éppen a Pixel, is tiszteletét tette már, de időről időre meg tud minket lepni olyan alkotásokkal, mint mondjuk a Csiszolatlan gyémánt, vagy éppen a The Meyerowitz Stories. 

Éppen emiatt is voltam kíváncsi legújabb, halloween-es tematikájú vígjátékára, a Hubie, a halloween hősére. Ismerve a munkásságát, eléggé lutrinak tűnt a végeredmény, de azt kell, hogy mondjam, még ha nem is ez lesz élete alakítása, attól még korántsem lett olyan vállalhatatlanul förtelmes, mint jó pár Adam Sandler produkció.

De mégis mitől működik ez a film jobban mind humor, mind hangulat tekintetében, mint a színész korábbi vígjátékai? Kezdjük először magával a történettel, aztán majd szépen lassan a többi részletre is kifogok térni, ígérem.

Hubie Dubois (Adam Sandler) nem éppen egy közkedvelt figura a boszorkánypereiről híres városkában, Salem-ben. A kissé együgyű, furán beszélő pasast konkrétan az egész város lakossága a nap 24 órájában, kreatívabbnál kreatívabb formában cseszegeti.

Lényegében ő a "falu bolondja", akit a gyerekektől a felnőttekig bárki, minden következmény nélkül szekálhat.

Mindezek ellenére ő egy jószándékú, kissé muja, de a néző számára mindenképpen egy szimpatikus figura, aki mindenkivel önzetlen, segítőkész, és akinek szívügye a halloween, így minden évben önkéntes járőrnek áll a borzongató estén, hogy fenntartsa a rendet az ünneplő városban. 

Halloween éjjele természetesen menetrend szerint meg is érkezik, igaz, előre nem várt események árnyékolják be az ünneplést. Épp aznap megszökik a közeli elmegyógyintézetből egy beteg, Hubie szomszédságába egy fura fazon költözik, és ha ez nem lenne még elég, egy rejtélyes illető elkezdi “levadászni” a salemieket.

Megoldandó rejtélyekből tehát nincs hiány, és bár a fordulatok eléggé kiszámíthatóak, a film cselekménye végig izgalmas tudott maradni, az elejétől a végéig le tudott kötni. Csodákat természetesen ne várjunk tőle, de a gyilkos utáni nyomozás, és a kiléte körüli rejtély adott egyfajta misztikus hangulatot az egész filmnek.

Emellett, mivel mindenki a városban Hubie szívatásán ügyködik, vicces jelenetek is akadnak majd bőséggel.

A készítők láthatóan megpróbáltak minél több komikumot kisajtoni ezekből a szívatós szituációkból, több-kevesebb sikerrel. Érdekes módon a film humora eléggé hullámzó színvonalat mutat.

Voltak olyan jelenetek, ahol nemcsak hogy mosolyogni tudtam a főhősünk bénázásán, de még nevetni is tudtam az adott poénon. Mondanom sem kell, hogy az Adam Sandler-re annyira jellemző kínos, túltolt, "ez kurvára nem vicces" poénokból sem volt hiány a filmben, de szerencsére ezekből volt kevesebb. Ami meglepőbb, hogy a szekunder szégyen csupán néhány alkalommal kerülgetett a film nézése során.

Ha másban nem is, ebben több korábbi alkotást sikerült "kenterbe vernie" a filmnek, ami szerintem már önmagában is egy rendkívül pozitív dolog. Nem gondoltam volna, hogy 2020. ezt teszi velem, de én már úgy vagyok vele, hogy minden "apróságnak" örülnünk kell.

 Ami mellett viszont nem mehetek el szó nélkül, az az, ahogyan bánik a környezete szegény főszereplőnkkel. 

Hubie legnagyobb "bűne", hogy kissé furán beszél, nem éppen ő a legélesebb kés a fiókban, emellett az anyjával él, és Bigyó Felügyelőként egy svájci bicska funkcionalitásával vetekedő termosszal megy mindenhova.

A nem "éppen okos" karakterek ábrázolásával a filmekben sosem volt problémám, ha mindezt normálisan, kulturált formában kerül bemutatásra, mint mondjuk a Forrest Gump-ban. Itt viszont nem egyszer azt éreztem, hogy a készítők "fullba nyomták a kretént". Konkrétan Violet Valentine-on, Hubie titkos "vágyálmán" kívül minden egyes karakter seggfej, merő rosszindulattal és gonoszsággal viszonyulnak hősünkhöz, folyamatosan keresik a lehetőséget, hogy megszívassák szerencsétlent. 

Nem elég, hogy ott tesznek keresztbe neki, ahol tudnak, de még akkor sem hallgatnak rá, amikor megpróbálja figyelmeztetni őket az eléggé nyilvánvaló veszélyekre, amik a városkát fenyegetik.

A film legvégéig nem is nagyon veszik őt "emberszámba", és már csak akkor kérnek tőle segítséget, amikor már nincsen más választásuk. Minden egyes megnyilvánulásukkal, gesztusukkal azt éreztetik szegény sráccal, hogy ők felsőbbrendűbb lények, mint ő.

Most erre mondhatnánk azt, hogy dehát ettől lesz vicces az egész, de mivel szerény személyem is részese volt már effajta "bánásmódnak", így nagyon is jól tudom, hogy milyen az, amikor a környezeted "nyomoréknak" tart pusztán amiatt, mert másképp viselkedsz, mint ők.

A mai, PC világban eléggé bátor dolog volt egy ilyen fajta "fogyatékossággal" viccelődni, de valljuk be, Sandler-től meglepő lett volna, ha ilyen kretén poénok nélkül végig tudta volna vinni ezt a filmet.

 Ami miatt viszont mégis megbocsátó vagyok, az nem mást, mint Hubie reakciója ezekre a szívatásokra, ami egyben a film üzenete is. Hősünk ugyanis próbál mindenkin önzetlenül, a maga kissé egyszerű, "együgyű" módján segíteni, még ha ezt senki sem értékeli a szűkebb környezetében. Nem ítélkezik, nem "tör pálcát" mások felett, pusztán szeretne jobb emberré válni, és segíteni biztonságosabbá tenni a halloween ünnepét.

Nem süllyed le az őt bántalmazók szintjére, nem próbálja meg megtorolni az őt ért sérelmeket, hanem ehelyett próbál mindenkihez ugyanúgy, ugyanazzal a pozitív attitűddel viszonyulni.

Ez a "légy kedves másokkal, légy önzetlen, segítőkész, ne ítélkezz"  üzenet pedig úgy gondolom, hogy napjainkban még inkább aktuálisabb, mint korábban bármikor.

Nem gondoltam volna, hogy egy Adam Sandler film tanít majd meg engem kedvességre, empátiára mások iránt, de basszus, úgy tűnik, ezt is megértük!! ( Kérdem én, mi lesz még itt ezek után??)